2018. február 12., hétfő

A manó

Elkészült hát a nagy mű, pénteken debütált is az első iskolai farsangon. Anyuval ketten készítettük, egyedül, kézzel, talán még jövő ilyenkor is varrnám. Még így sem végeztünk egy óra alatt , sőt sokszor egy óra alatt sem, de minden percet, öltést és visszabontást megért. Ahogy billegett benne a kis kékszemű, ahogy megdícsérték az osztálytárasai, ahogy legkisebbként kiballagott az ajándékáért... nem vagyok valami szentimentális nő, mégis meg kellett törölgetni a szemüvegemet...




8 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hát nem semmi. Nagyon kreatív. Gratulálok.
    Jól meg kellett néznem, hogy meglássam a trükköt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Az ötlet nem az enyém, a Pinteresten nagyon sok verzióban megtalálható.

      Törlés
  2. Nagyon ügyes vagy, szokás szerint. :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Erika! Tudod, az iskolában már jelemezverseny is van, nagy volt hát a tét. :)

      Törlés
  3. Ó, én is felfedeztem, nagyon rafinált. Magamtól rá nem jövök, csak a fejem törtem, hogy mi is itt a buktató?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is remek ötlet, irigylem is azokat, akik ki tudnak találni ilyeneket. Marci a legkisebb az osztályben, és egyébként is olyan kis manó, nagyon illett hozzá.

      Törlés
  4. Nagyon jó lett! de elkészíteni, megvarrni nem semmi! én is a kézzel készített jelmezeket szerezem, még ha több is a pepecs vele, de ennek nem mernek nekifogni. Ügyesek voltatok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, majdnem egy hétig készült esténként, meg délután, ha volt időnk. Én imádok ilyenekkel szöszmötölni, nem mindig vagyok elégedett, de ez most szerintem is jól sikerült :)

      Törlés