2017. április 18., kedd

Húsvét

Szép volt az ünnep. Együtt voltunk, vendégeink jöttek, az idő sem fordult még vissza a télbe, nem repedt ki a kalács, sikerült a hatos-fonás, senki sem visított többet az elviselhetőnél, nem voltam türelmetlenebb az elfogadhatónál, időben elkészültem a nyuszis-zsákok hímzésével, megérkezett a Nyúl, nem felejtettem el kölnit venni a fiúknak, mindenkit meglocsoltak, akit lehetett, magukat is beleértve, gyűjtöttek sok édességet. Nem kell ennél több, nem is kívánnék.

Mikor Lackó meglátta az ünnepi asztalt, felkiáltott:
- Éljen, születésnapom van!












A gyerekek csokitojásokat rejtő zsákjaira a nyulakat a Pinteresten talált - a linket elfelejtettem elmenteni - minta alapján hímeztem, a zsákokat pedig egy ügyes kezű varrónő varrta készre. Sajnos én kézzel nem tudom ilyen szépen eltisztázni az erősen foszló kongrét. Egyszer majd összegyűjtöm a bátorságom, és megpróbálok hímzővásznat használni, de mivel többnyire éjjel hímezgetek és még így is többször elszámoltam a szálakat, és vissza kellett bontanom, egy darabig még biztosan maradok a kongrénál.









6 megjegyzés:

  1. Szeretnék nálatok gyerek lenni. Aranyosak a nyúlzsákok nyulai. S a felkiáltáson nagyot nevettem, s milyen igaza volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te biztosan jobban értékelnéd a varrományaimat. A kölköket csak a zsákok tartalma érdekelte. Pontosabban, hogy van-e bennük Kindertojás :) Este azért eszükbe jutottak a könyvek is, Nyúl Pétert azóta is minden nap mesélem.

      Törlés
  2. Nagyon ügyes!!! ennyi minden újdonságot kipróbálni! - horgoltál, vartál, himeztél - minden elismerésem! A gyerekek pedig gyönyörüek, sokat nőttek. Áldott Húsvétot kivánok igy utólag is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Hát még ha tudnád, mennyi mindent terveztem, aztán mégsem került rá sor:). A hímzés nem volt egészen újdonság, évekkel ezelőtt sok gobelint hímeztem, az már majdnem keresztszemes.

      Törlés
  3. De ugyes vagy ! En Zalant varva keresztszemeztem nehany kepet a falra, boci, cica...aztan ennyiben maradtunk valahogy...😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mielőtt Marcim hazatalált, két hétig naponta utazunk hozzá a kórházba, és mivel a nap nagy részét átaludta, hímezgetve őriztem az álmát. Mire hazavihettük, készen is lettem a gobelinnel. Van itthon még néhány alapom, tervezem, hogy újra nekiállok, a gobelinnél nem kell szemeket számolgatni, kézügyesség se szükséges, csak idő kell és türelem.

      Törlés