2014. november 6., csütörtök

Vajon a szuperanyák szimplán csak mázlisták, vagy azért vannak szupergyerekeik, mert az anyjuk szuperanya

Lackó által leggyakrabban alkalmazott kommunikációs forma még mindig a visítva üvöltés, csak szerintem már kezd tudatos lenni. Rendkívül idegesítő. Üvölt, ha éhes, és gyakran akkor is, ha jóllakott. Üvölt ha álmos, üvölt akkor is, ha felébredt. Ordít, ha azt akarja, vegyem fel, ha tele van a pelenka, ha nem engedem, hogy a lábamba kapaszkodva ingatagon álldogáljon, ha hiányzik a cumija, mert a tetejébe cumifüggő is. (Cumis a gyerekem! OMG). És mostanában gyakran ordít azért is, mert elesett, mivel az álldogálást nemcsak a lábamba kapaszkodva gyakorolja. No, ez az egyetlen sírás, ami őszinte, nem visít, csak folynak a könnyei, csak ölelem, és fúrja azt a selymes kókuszfejét... 

Mikor gyerekem lett, és találkoztam egy csomó másik gyerekkel, két típusra osztottam őket. 
Az egyik típus, mikor sírni kezd,azt sem tudod, hogy dobjad el, ami a kezedben van, és rohanj megvigasztalni, még akkor is ha nem a te gyerekedről van szó. Ilyen volt Marci. Természetesen.Mondjuk már ő is feszegeti a határokat.

A másik típus, mikor sírni kezd, ökölbe szorul a kezed a zsebedben, és felmerül benned a gondolat, hogy meg kellene illetni pöttyet azt a pelenkás feneket. Na, ilyen az én Lackó fiam.

Most pedig nyilván kárpótolni akar a sok vonyításért - vagy csak ő az élő lelkiismeretem - mert már négy órája alszik, elvégre háromnaponta muszáj napirendet váltani...

7 megjegyzés:

  1. Szerintem az első! :) Sőt. Nekem egyik gyerkőc sem volt sírós, mindkettő nyugis volt, mint egy jóllakott napközis...pedig én nem vagyok szuperanya. :)

    VálaszTörlés
  2. Mázlisták! Én is az vagyok, hihihi. Remélem, Lackó hamarosan megunja. Az egyik csecsemőnővér ismerősöm mondta egyszer, hogy 3 perc a határ a hisztisírás és az igazi sírás között. Nálunk erre csak akkor kellett figyelnem amikor már tudatosabb volt és tényleg hisztiből sírt. Gyorsan le is szokott róla, mert úgy csináltam mint akit nem érdekel. Amíg karonülő volt akkor szívem sem lett volna hagyni még egy percig sem sírni, nem is sírt, csak ha fájt valamije.

    VálaszTörlés
  3. Nem úgy néz ki, mint aki megakarná unni....Érdekes, ahogy mindkét gyerekem tanít engem, Lackó főleg türelemre. Csak ne lenne annyi tanulnivalóm...

    VálaszTörlés
  4. Türelem... Komolyan mondom, túl okos a gyerekünk. Minden egyes nap feszegeti a határokat rendesen. Most a ceruzát egy nap százszor kiborítom, széthordom az edényeket, felveszem anya bizsuját miután az összeset kiborítottam a földre, hogy tudjak válogatni, kiszedem a szennyes tartó tartalmát, minden almába beleharapok egyet, 10 perccel evés előtt leülök az asztalhoz, majd amikor anya elém rakja az az ételt akkor elfutok, falranemfirkálunk és társai korszakban van. Leveszi a ceruzát, rám vigyorog, elfut és amire utolérem addigra már rajzolja a 9874. kiskutyát természetesen a falra. Már több helyen papírt ragasztottam a falra, de neeem, Ő körberajzolja. Aztán meg ott állok fölötte, könyörögve kérem, hogy ne rajzoljon 9875. kiskutyát a falra, rám néz nagy vigyor és nagy vigyor közben velem szemezve már nyomatja is a kiskutyát. Amikor meg már szakad a cérna és felemelem a hangom akkor meg hüppögve hozzám bújik. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy akkor is vigyorog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És ezek után azt mondod, mázlista vagy? :))
      Lackó nagyon határozott és célorientált jellem, ha akar valamit, addig ordít, míg el nem éri. Igaz, azért túl sokáig nem kell ordítania...a dackorszaktól tartok kicsit :)

      Törlés
    2. Ácsi! az az ordításra vonatkozott. Egyébként társaságban kulturáltan viselkedik. Egyenlőre. Tündérbogyó is marhára jól tudja, hogy szerinte neki mi lenne a legjobb.

      Törlés
    3. Ja, ma magától összeszedte a ceruzákat. Haladunk!!!

      Törlés