2014. október 24., péntek

Sanyi


Marci teljesen odavan a macskákért. A dadus néni mesélte, egy séta alkalmával fiókám kirántotta a kezét a kezéből, és se szó, se beszéd, egy az utcán sétafikáló macsek után iramodott. Ha jártunkban-keltünkben szelíd macskába botlunk, és ez meglehetősen gyakori errefelé, hosszú-hosszú simogatás, játék után még hosszabb percekig kell rimánkodnom mire hajlandó elköszönni a cimborától, akinek azért megígéri, hogy jön majd máskor is, és hátra-hátranézve integet. Szerinte a macska is.

Mi is akartunk macskát a portára, bár ennek inkább praktikus oka volt, mégpedig, hogy közelgett az ősz, és vele az egerek. Nos, őket nem sikerült jobban megszeretnem, és az sem segített, hogy mikor egy este a teraszra kirakott - majd reggel elviszem a kukába- némi megszáradt pizzát tartalmazó dobozt felnyitottam, egy riadt egérke nézett velem farkasszemet. 

SzembeLaci szüleinél születtek kiscicák, ők kettőt elhoznak, mert egy macska nem macska, kérünk-e mi is. Hátpersze, de egyelőre egy is elég, igyekszünk majd szórakoztatni, hogy ne legyen magányos. Cuki kis gombolyag, cirmos, kezes, szép kandúrgyerket képzeltem el, erre egy sovány, kamasz, fekete-fehér, vad, és szépnek jóindulattal sem nevezhető cicus lapult a dobozban, akit Sanyinak neveztünk el. Később kiderült, hogy Sanyi inkább lehetne Saci, hiszen nőstény az istenadta, de akkor ezt még nem tudtuk, mert megfogni, megnézni komoly harc esélye nélkül teljesen reménytelen volt. Egy hétig lakott a pincében, lassan szoktattuk magunkhoz, főleg az uram töltött vele sok időt, azóta is ő a kedvence, én csak akkor kellek a kis büdösnek, ha ő nincs a közelben. 

Sándorunk időközben  megszépült, meghízott, a szőre kifényesedett, éjjel vadászni jár, nappal ha kint vagyunk, körülöttünk ugrál, de leginkább csak henyél. 


Ha társaságra avagy elemózsiára vágyik, bekopog, és rendkívül szívszaggatóan néz.


A teraszon lakik, jó kis panellakást készített neki az uram, benne kartondoboz, mert utánanézett, és állítólag a macskák élnek-halnak a kartondobozokért. Belül szigetelt, párnázott, nagyon pöpec. Párna a ház tetején is van, hátha ott lenne kedve heverészni, és hát van is neki óraszám.




Szeretjük.




Marcit is megihlette:


2 megjegyzés:

  1. Csodaszép a cicátok!) Csodás kis házat kapott.
    Ti pont úgy jártatok, mint mi egyszer 16 évvel ezelőtt.)) A lányom hozott haza egy kiscicát, akit Jenynek hívtunk, eleven kis jószág volt, egy alkalommal kettönk között ült Jeny, én odanézek, és legnagyobb melepetésemre egy kis fütykös mereng kifelé... na még jó nagyot nevettünk a mi "cicalányunkon".)))))DDDD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor Jenny még a jobbik eset :)) Nekem egésze de déja vu érzésem volt Sándorunkkal kapcsolatban, ugyanis gyerekkoromban találtunk egy macsekot, akit Misinek neveztünk. Szobacicus lett, velem aludt, aztán egy napon az ágyneműtartóban találtunk rá, éppen szoptatta első gyermekét... mindenesetre Sanyi-Sacit ivartalanítani fogjuk, nem szeretnénk kiscicákat.

      Törlés