Egy füst alatt

Avagy füveztünk az urammal

Mondtam már, hogy nagyon vágyunk egy normális, rendezett udvarra? 

indultunk innen:

aztán néztünk ki így:

meg így is:

Az augusztusi időjárás mindent elkövetett, hogy eddigi eredményeink az udvar rendbetételét illetően semmivé váljanak, legalábbis ami a le nem kövezett bő kétszáz négyzetmétert illeti. Hiába gazolták és egyengették el a a projektmunkatársak, a kétnaponta érkező, többnyire függönyként hulló eső megtette a magáét, barázdákat húzott, vitte a sarat a térkőre és hizlalta a gyomokat. A favágás idején a hátsó udvarrészben már majdnem térdig ért a gaz, és mi egyre jobban szerettünk volna szépre nyírt pázsitot látni helyette. Nulla tapasztalattal a hátunk mögött kifaggattuk a Google-t, és kiderült, hogy a füvesítés módja a következő:

- gyomirtózás

- gyökerek eltávolítása, ásás

- trágyázás

- vetés

- reménykedés

A gyomirtózással volt egyedül problémánk, részint mert a falubeli növényvédő szerekkel foglalkozó okos ember szerint három hétig várni kel, hogy igazán hasson, addig pedig nem árt ha száraz az idő, de még biztosabb, ha kétszer is gyomirtózunk. Három hét eső nélkül? Itt? Hahaha! Másrészt egy közeli telken az utcában évente kétszer-háromszor permetezik a növényzetet, néhány hét alatt zöldbe borul újra, főnyeremény lesz annak, aki egyszer építkezik rá, urambocsá kertet is akar művelni...

Egy másik helyen azt mondták, elég két hetet várni, de nekünk még ez is sok, egyébként sem szeretnénk szanaszét vegyszerezni a környezetünket, végül az én nagyeszű uramnak eszébe jutott a tuti megoldás: anyukám a legjobb gyomirtó! És ez igaz is, főleg ha megnézzük mit csinált tavaly a mi kis privát akácerdőnkből.

Ezt:

Jött is szupernagyi, csak úgy szikrázott az ásó, kapa, gereblye, gurult a hordó (azt olvastuk, a fűmagot be kell hengerelni a földbe, hát hengereltük), esett az eső, olyankor beugrottunk az eresz alá, ágyásszegélyt tettünk le, nehogy a kövön álljanak meg az esőmosta fűmagok, és vasárnap estére kissé ázott gúnyában szemléltük büszkén az eredményt. Az uram még körbekerítette a területet, és komoly szankciókat helyezett kilátásba, ha valaki lábbal érinteni merészeli. SzembeLaci szerint, aki hengerelés céljából kölcsönadta a hordót, ez már a jéghideg profizmus.

Azóta nap mint nap térdelve lessük a földet -a kövön térdelek persze, dehogy fogok rálépni a kerített részre-, és a normálisnál sokkal nagyobb ovációval fogadtuk az első fűtüskéket. Azokra meg nyilván jó hatással van, ha ennyire örülnek nekik, mert három hét után így néz ki a terület.