2014. július 9., szerda

Én vagyok a szülinapos...

énekelte Marcikám két napig, hát meg kellett zabálni. Úgy szeretem, hogy ennyire tud örülni minden apróságnak, egy túrórudi láttán is úgy repes, hát még ha szülinapi ajándék van a láthatáron. 


Idén először nem hagytam az utolsó pillanatra a tortasütést, és milyen jól tettem, igaz éjjel ügyködtem, de az uram vállalta a Lackó-műszakot, így másnap nem voltam teljesen használhatatlan. Jut eszembe, terjeng az a városi legenda, hogy egyes négy hónapos csecsemők átalusszák az éjszakát. Na, az én gyerekemnek esze ágában sincs erősíteni a statisztikát, hűségesen ébreszt minden hajnalban, a változás csupán annyi, hogy már nem üvölt minden átmenet nélkül mint a sakál, hanem akkurátusan a hátára fordul, és elbeszélget a takarójával,amíg az anyja magához tér.

Igazán megdobhatnátok egy szelettel!
Mindenesetre a tortára büszke vagyok. Évente mindössze két példányt sütök (jövőre már hármat), pedig igény az volna rá, de nem sok sikerélményem volt eddig. Most viszont a ronda és ehetetlentől eljutottam a már majdnem szép és még finom is kategóriáig. 

Négy éves Tom Selleck
A mozdony végzete
Marci ajándéka, a liftes garázs pedig telitalálat. Gondoltam én, hogy tetszeni fog neki, de hogy ennyire? Azóta csakis a garázzsal játszik Képzeletországban, és természetesen a megszemélyesített járműveivel.

És már így tudja nyújtani a kezét, csak mutatom.
Az uram is szabadságon volt két napig, hétfőn elvitt minket tornázni, nem kellett buszozni a harminchat fokban, hála érte. Marci azért bepróbálkozott, hogy hazafelé menjünk inkább busszal, hátpersze kisfiam, te szépen elalszol, én pedig cipelhetlek fel a hegyre, vagy felébresztelek, aztán addig nyivákolsz, míg ölbe veszlek, és cipelhetlek fel a hegyre.
Délután az apjával és Szomszédlacival lapátoltak, végre-végre rendbetesszük az udvart, már egészen jól néz ki, majd megmutatom, ha készen lesz. 

A születése napján, 8-án (Áldás hava, olyan szép, nem?) pedig mint minden évben a szülővárosába utaztunk. Meglátogattuk Marcsit, akinek a telefonhívást, és így Marcinkat köszönhetjük, majd megebédeltünk a szokott helyen, miközben több tanulságot is levontunk a jövőre nézve:
- A babakocsit nem hagyjuk otthon, mert úgy enni, hogy fél kézzel Lackó hétkilós fenekét tartom, nem éppen pihentető.

- Feltöltött telefonnal indulunk el, mert ha a rendelés leadása után Marcinak eszébe jut, hogy a több száz méterre levő játszótérre menne inkább, egy Nils Holgersson epizóddal könnyen maradásra bírhatjuk. És Isten áldja az okostelefon feltalálóját.

- Ha két gyerekkel ebédelünk soha nem rendelünk olyan ételt, amit késsel-villával kell enni. A kicsi ugye a karomon, a nagy pedig kitalálja, hogy ő kisbaba, és csak az apja ölében hajlandó étkezni. Az uram megfogadta, hogy legközelebb főzeléket kér, és egy kanalat.

De jó volt amúgy, sokat nevettünk. A pincérek is.

Ebéd után pedig kerestünk egy hajót, mert Marcus hetek óta hajózni szeretne. Persze gőzössel, de most be kellett érnie a kalózhajóval. Minden fillérjét megérte a jegy, annyira boldog volt a kis kópé. 

Koncentrál...
Lackó nem annyira, elege volt már a jövés-menésből, ölből, hordozóból, de szerencsére hagyta magát megnyugtatni. 
Ez nem a hajón készült, de ott is így néztünk ki kb.
Marci közben beragyogta a hajót, jött-ment mindenkivel szóba elegyedett, mindenkit "lepuskázott", vajon honnan tudja, hogy kell használni, nincs is itthon játékfegyvere, és szerintem az oviban sincs. 

Hét tenger ördöge
A hajózás után pedig csak szaladgált, beleugrott minden pocsolyába, kicsi rajzfilmfigura, fárasztó volt nézni is, hát még lépést tartani vele. 
- Boldog vagyok anya, látod? Nézd, milyen boldog vagyok!


Hazafelé Lackó torka szakadtából ordított, amíg ki nem értünk a pályára, hiába, a felgyorsult világ gyermeke nem szereti az ötvenes tempót, de a kis boldogunkat ez nem zavarta, félrebillent fejjel aludt hazáig. A pályán Lacus is csatlakozott, béke volt és nyugalom, az urammal csak néztünk egymásra, és innen is üzenem neki, hogy igen, még mindig szeretnék harmadikat.

4 megjegyzés:

  1. Szépek vagytok, a torta meg gyönyörű!:-)

    VálaszTörlés
  2. Igaz, a csoki a tetején nem keményedett meg, de én már azzal is elégedett voltam, hogy felszeleteléskor nem esett szét :))

    VálaszTörlés
  3. Utólag is boldog szülinapot Marcinak! :)
    4 éves Tom Selleck... :D Ezen nagyon jóízűt mosolyogtam! :)

    VálaszTörlés